SZOLGÁLTATÁSAINK

SEGÍTŐ BESZÉLGETÉS

- személyes konzultáció

Előfordulhat olyan helyzet, amikor képtelenek vagyunk megérteni, mi történik velünk.

Szeretnénk kijutni ebből a helyzetből, de nem tudjuk hogyan. Olykor úgy érezzük, minden összecsap a fejünk felett, nekünk mostanában semmi sem sikerül. A munkahelyen mindent elrontunk, nem tudunk úgy helytállni, ahogy szeretnénk. Otthon állandósulnak a nézeteltérések, hol a házastárssal, hol a gyerekkel van gond.

Ilyenkor szükségünk lehet arra, hogy valaki meghallgasson, átérezze, amit mi érzünk. Hogy panaszkodhassunk anélkül, hogy sajnálnának és megmondanák, hogy mit tegyünk. „Csak” arra van szükségünk: segítsen valaki megérteni ami bennünk történik és a végén megkapjuk a lehetőséget, hogy mi találjuk meg a megoldást a problémáinkra.

Ha Önnek szüksége van valakire, akivel őszintén megoszthatja a lelkét terhelő gondjait, aki segít megtalálni az Ön számára megfelelő utat, úgy forduljon hozzánk bizalommal.

Egyesületünk szakemberei titkát megőrizve meghallgatják problémáját.

Mentálhigiénés szakember képzettséggel kínáljuk Önöknek ezt a lehetőséget.

Bővebb információ kérhető az alábbi telefonszámokon: 30/370-0881; 30/2319-216; 70/773- 8532




EGYÜTT A BETEGSÉGGEL

- egyéni konzultáció

A súlyos betegség gyakran szinte egyik pillanatról a másikra kerít bennünket hatalmába. Még felfogni sincs időnk, és átkerülünk az élet napos oldaláról az árnyék nyomasztó birodalmába.

Az orvosunk közli: baj van a szívével, hosszantartó fájdalmas kezeléssel tud csak segíteni, műtétre van azonnal szükség, daganatot találtak, már kevés remény van, stb.

Ilyen esetben gyakran az egész családra ráül a néma fájdalom. Elakad a szó, senki sem tudja mi a jó: beszélni, nem beszélni? Mindenkit megterhel a betegség, mindenki másként éli meg a helyzetet.

A hozzátartozók szeretnének a betegnek segíteni.

A beteg eközben tartja magát, kíméli családtagjait, hogy ne okozzon nekik még nagyobb fájdalmat, ne tegyen rájuk még nagyobb terhet. Próbálják vigasztalni, biztatni, erősíteni

Eközben a beteg terhe gyakran egyre elviselhetetlenebb. Sok esetben szüksége lenne szembenézni saját félelmeivel, szenvedéseivel. Szüksége lenne arra, hogy valakivel őszintén beszélhessen arról, ami lelke mélyén zajlik.

Ha Ön a fent leírtakhoz hasonló helyzetben van, forduljon hozzánk bizalommal.

Meggyógyítani nem tudjuk, de segítünk Önnek elviselni a betegsége kegyetlen, emberpróbáló terheit.

Segítünk szembenézni félelmeivel, kimondani a talán még önmaga előtt is titkolt legbensőbb fájdalmait. Ezáltal elviselhetőbbé válhat egy műtét előtti várakozás, egy bizonytalan kimenetelű betegség kezelése.

Mentálhigiénés szakember képzettséggel kínáljuk Önöknek ezt a lehetőséget.

Előzetes információ kérhető az alábbi telefonszámokon: 70/773- 8532, 30/370-0881; 30/231-9216



CSALÁDI KONZULTÁCIÓ, CSALÁDTERÁPIA

- amikor feszültségek vannak egy családban

A család, melyben felnövünk, mindannyiunk számára sorsot formáló, meghatározó.

Ez a kis közösség, mint rendszer megfelelően és hibásan egyaránt működhet. A stabil és biztonságot adó családi légkör egészségünk elsődleges erőforrása.

A családi harmónia, az érzelmi odafordulás, a melegség döntő tényezője a gyermek egészséges személyiségfejlődésének. A jól működő családi kapcsolatok segítik az egyént a kívülről hozott feszültségek levezetésében, a külvilággal, vagy az egymással keletkezett problémáinak megoldásában.

Legalapvetőbb emberi igényként vágyunk megértésre, elfogadásra, szeretetre, bensőséges beszélgetésre.

Ám ezen vágyaink egy részét időnként nem tudjuk kapcsolatainkban kielégíteni, és ezek hiánya a kudarcok halmozódása válsághoz vezethet.

Ekkor sokat segíthet a problémákról való közös beszélgetés, a megoldás lehetséges lépéseinek keresése, az összekuszálódott kapcsolatok tisztázása, a konfliktuskezelő és problémamegoldó eszköztárunk gazdagítása, melynek egyik lehetséges eszköze a családi konzultáció, ill. a családterápia.

Ezeken a beszélgetéseken a családterapeuta segítségével lehetősége van a család minden tagjának a számukra nehéz, alkalmanként elviselhetetlen helyzetről beszélni. Közösen kimunkálódhat egy mindenki számára elfogadhatóbb közös jövő és az ahhoz vezető járható út. Ezen az úton mindenkinek megvan az önként vállalt egyéni felelőssége. Tudja, neki mit kell tennie ahhoz, hogy életük jobb legyen.

A változás közös útján pedig mindenki nyertesnek érezheti magát, ami mintát, bátorítást és erőt ad az újabb nehéz helyzetek leküzdéshez.

Ha válságba kerül családi életük, bizalommal fordulhatnak hozzánk segítségért.

Családterapeuta és családkonzulens képzettséggel várjuk a segítséget keresőket

Előzetes információ kérhető az alábbi telefonszámokon: 30/370-0881; 30/2319-216


PÁRKONZULTÁCIÓ

- amikor válságban van egy házasság

A kezdeti szép évek után előfordul, hogy számunkra érthetetlenül megromlik párkapcsolatunk. Próbáljuk újrakezdeni, de időnként azt érezzük csak egyre rosszabb lesz minden. Mire idáig eljutunk, sokszor már szülőként örökre összekötöttük az életünket. Közösen felelünk egy vagy több gyermek sorsáért. Nem könnyű elfogadni, ha azt tapasztaljuk, hogy jövőnket csak külön-külön tudjuk elképzelni. Néha csak tehetetlen dühünkben mondjuk: inkább elválok – remélve, ettől a másik fél észhez tér, megváltozik.

Amikor a válást fontolgatjuk, többnyire nincs erőnk egyedül a változtatásra. Hiszen sok mindent kipróbáltunk már, de hiába.

Ebben az emberpróbáló útvesztőben felkínáljuk a segítségünket: hogy közösen végiggondolják mi az oka annak, ami az immár elviselhetetlen együttéléshez vezetett. Amikor két ember kapcsolata megromlik, abban mindkét félnek megvan a saját része. Ha esélyt adnak maguknak, hogy indulatok, vádaskodás nélkül beszéljenek közös gondjaikról, sokat javulhat a kapcsolatuk.

A családi működés törvényeinek ismeretében, egy hatékonyabb kommunikáció, ill. probléma-kezelés birtokában képesek lehetnek kölcsönösen változni, jobban megérteni, elfogadni egymást.

Ha útjaik mégis külön válnak, elengedhetik egymást, harag és gyűlölködés nélkül.

A gyermekük jövője szempontjából is elengedhetetlen, hogy egy életen át lássák egymás értékeit, tiszteljék egymást. Megengedjék érzelmileg, hogy gyermekük mindkét szülőt egyformán szeresse, hiszen a gyermek számára az édesanya szeretete nem pótolja az édesapáét, az édesapáé pedig az édesanyáét. Fontos, hogy válás után se szakadjon meg a szülők rokonságával a korábbi kapcsolat. A nagyszülői, unokatestvéri, baráti kapcsolatok ápolása a gyermek lelki egyensúlyát védi.

Amennyiben a válás gondolata érlelődik meg Önökben, akkor még abban is segíteni tudunk, hogy a következő párválasztásnál nagyobb esélyük legyen egy hozzá illő társ megtalálására. Ez záloga lehet annak, hogy ne kelljen a magány, az elhagyottság, a szeretett társ elvesztésének kínját újból megélniük.

Családterapeuta és családkonzulens képzettséggel várjuk megkeresésüket.

Előzetes információ kérhető az alábbi telefonszámokon: 30/2319-216; 30/370-0881


BABÁT VÁRVA

- konzultáció gyermeket váró házaspároknak

A szülészorvos és a védőnő aki végigkíséri a babát váró kismama várakozással, izgalmakkal, néha félelmekkel, aggodalmakkal kísért hónapjait a baba megszületéséig. Az ő szakértelmük és segítségük semmivel sem pótolható. Mind a terhesség, mind a gyermekgondozás során szoros együttműködés kell kialakuljon velük. Minden egészségügyi kérdésben kizárólag ők segíthetnek.

A Magyar Védőnők Egyesülete is nagy hangsúlyt helyez arra, hogy segítsen a szülőknek felkészülni a gyermekkel kibővült családi élet örömeire és gondjaira egyaránt.

E felelősségteljes új élethelyzetben kínálunk Önöknek egy konzultációs lehetőséget, mely segít a szülőszerepre való felkészülésben, valamint a párkapcsolat stabilizálásában egyaránt.

A gyermekek szüleik életébe új kihívásokat hoznak, amelyek megoldásában és a gyermek egészséges fejlődésében döntő szerepet játszik a házastársak kapcsolata.

A gyermek megérkezésével megváltozik az élet: nemcsak a mindennapokban, hanem a lelki folyamatok tekintetében is. A gyermekkel a család egy teljesebb egységgé válik.

Új kihívások, új lehetőségek nyílnak meg. A család fejlődésének ebben a fázisában különösen fontos a párkapcsolat ápolása, hiszen a gyermekeknek a szülők jó házassága egy életre szóló fontos ajándék.

Az első kihívás a pár számára az, hogy vajon a kicsi megérkezése közelebb fogja-e őket hozni, vagy esetleg fennáll az eltávolodás veszélye. A mama és kisbaba között egy nagyon erős, nemcsak testi, hanem lelki kapcsolat alakul ki, hiszen ez létkérdése a kicsinek.

Mi lesz a papával? Érzelmileg egyedül marad-e, ki lesz zárva ebből a baba-mama kettősből, vagy be tudja-e vonni a mama az apát a gyermek gondozásába? Hajlandó-e erre a férj, hogy így a család egy egységgé forrjon össze?

Hogyan alakul a kapcsolat a nagyszülőkkel? El tudják-e fogadni azt a szerepet, amit Önök kérnek tőlük, avagy nagyobb részt szeretnének a babával való együttlétből?

Egy jó házastársi kapcsolat, mint minden, ami él, folytonos törődést igényel. Különösen igaz ez, amikor ilyen nagy, örömteli változás előtt áll a család.

A babavárás örömmel és izgalmakkal teli várakozásának időszakában ajánlunk egy hat találkozásból álló konzultációs sorozatot. Ennek keretében egy hat részes videó-film és a hozzá kapcsolódó segédanyagok felhasználásával segítséget tudunk adni annak érdekében, hogy a baba születése után ne romoljon meg kapcsolatuk egymással, vagy a leendő nagyszülőkkel.

A „babára váró” házastársi konzultációt igénybe lehet venni házaspáronként külön, de több házaspárnak együttesen is.

Mentálhigiénés szakember, családterapeuta, családkonzulens képzettséggel kínáljuk Önöknek ezt a lehetőséget.

Előzetes információ kérhető az alábbi telefonszámokon: 30/2319-216; 30/370-0881


A PLAYBACK SZÍNHÁZ

Képek a Sorsfonó Egyesülettől

Dr. Parádi József – Oberth József: A playback színház technikái

E bevezető fejezetben az Olvasó a playback-színház technikai ismertetését találja. Önmagában ennek használata még nem elegendő a színvonalas színházi munká­hoz, arról kötetünk további fejezetei szolgálnak útmutatással, ugyanakkor a műfaj gyakorlásához elengedhetetlen ismereteket tartalmaz. Az alábbiakat tekinthetjük úgy, akár egy szabásmintát, ami még nem maga a ruha, de elkészítését megkönnyíti. 


A „playback” neve

A playback szó magyarul visszajátszást jelent. Mivel ebben a színházi formában nincs előre megírt darab, hanem az előadáson jelen lévő néző aktuálisan elmondott történe­te jelenik meg a színpadon, a kifejezés itt e nézői mesélés visszajátszását jelöli.

Az elnevezés az amerikai Jonathan Foxtól, a műfaj alapítójától származik. Magyar­ra visszajátszás-színházként lehetne fordítani, ezt azonban nem szoktuk használni, hanem inkább a playback-színházi formát, amely egyébként a nem magyar nyelvű színjátszók számára is könnyebben azonosítható.

Ha valaki playback-színházi társulatok után kutat, nevükben olykor a playback he­lyett a rögtönzés vagy az improvizáció szó valamelyik alakját is találhatja. Emiatt azt tanácsoljuk, hogy az ilyen színházakat az Olvasó ne csak az elnevezés alapján keresse – vagy látogasson el a műfaj szakmai honlapjára1, ahol a társulatok gyűjte­ményesen szerepelnek!

Alkotók, helyszín, eszközök 


Kik az alkotók?

A playback-színházi társulatokban mindig találkozunk játékmesterrel, színésszel, ze­nésszel, esetenként a színpadon kívül dolgozó segítővel – és a nézővel, aki itt nem csupán passzív szemlélő, hanem alkotótárs.

Ki kicsoda közülük?

• A játékmester – akit konduktornak, azaz vezetőnek is hívhat­nak, – az a szereplő, aki az előadás egészében közvetít a né­zők és a színészek között. Először ő köszönti a megjelenteket, ismertetve az előadás menetét. Azután érdeklődik a nézők hangula­tairól, álmairól, történeteiről, és nyilvános párbeszédben meghallgat­ja azokat.  

A színészeket annyiban instruálja, hogy az aktuális mesélő mondandóját milyen technikával játsszák el. (A technikákat rövidesen megismerhetjük.) A játékmester mindig felteszi a kérdést, hogy egy néző saját története megjelenítésével elégedett-e, vagy esetleg kéri annak korrigálását. Ha valami változtatásra szorul, erre is a játékmes­ter kéri fel a színészeket. S szintén ő az, aki az előadást lezárja, elkö­szön a nézőktől. 

A játékmester csaknem mindig egy személy, csupán gyakorlott és ös­szeszokott társulatoknál fordul elő, hogy olykor ketten vezetik az elő­adást.

• A mesélő azonos az előadásra érkező nézővel. A playback-színház, lévén nincs előre tanult, próbált darabja, csak akkor tud játszani, ha a néző mesél. (Mesélni természetesen nem kötelező, a nézők közül min­dig önkéntes a jelentkezés e szerepre.) Az elmondott tartalomnak nincs megkötése, az szólhat boldogságról, vidámságról, szomorúságról, az egyetlen kikötés, hogy egyes szám első személyű, azaz saját, megélt élmény, esemény, történet legyen.

A műfaj szempontjából döntő jelentőségű, hogy a néző történetét a színházban soha nem lehet értékelni, minősíteni, a mesélő nem kap tanácsot, nem közölnek vele véleményt, ezért ha a látottak alapján va­lamely felismerésre jut, az nem külső javaslatra, hanem benne születik meg. Emiatt minden közreműködő a mesélő iránt teljes elfogadással viseltetik.

• A színészek legtöbbször négyen-öten lépnek színpadra, bár a létszám három és hat között lehet. (Háromnál kevesebb színész már nem tud­ná eljátszani a hallottak összetett érzelmi és társas viszonyrendszerét, gazdagságát, hatnál több ugyanakkor elaprózódó, széttartó játékot mu­tathat be, ezért az ilyen megoldásokat nem ajánljuk.)


Találkozások - Villanások Mentális Színház

A színészek az előadás folyamán sem egymással, sem a nézőkkel nem folytatnak párbeszédet, csak jelenet közben, szerepben szólal­hatnak meg. Amikor a néző a játékmesternek mesél, minden színész mozdulatlanul őrá figyel, majd a játékmester instrukciójára eljátssza a hallottakat, végül a jelenet befejezésekor újra a mesélőre néz. Ebből adódóan a színészeknek arra sincs lehetőségük, hogy a mesélő törté­netének elhangzása és a játék között megbeszélést folytassanak egy­mással, hanem rögtön a játékba kezdenek, amely így teljesen spontán módon keletkezik.

• A zenész a színpadi játék kísérője, aki élőben gitárral, dobbal, furu­lyával, kalimbával, és a legváltozatosabb eszközökkel dolgozhat. Van olyan társulat, amelyben a zenész inkább csak aláfesti a színpadon történő eseményeket, a háttérben marad. Van azonban, ahol a zenész hangsúlyosabban jelenik meg, egyenesen párbeszédet folytat a színé­szekkel, mintha maga is a színpadon lenne. Egyéni adottságok és a csoport gyakorlottsága függvényében, olyan társulat is akad, amelyben a zenész önállóan vagy színészekkel közösen spontán énekel egyes jelenetekben.

Említhetünk még néhány funkciót, amelyek nem láthatók vagy nem nyilvánvalóak az előadás alatt. A társulatok rendszerint, bár nem feltétlenül, választanak maguk közül egy vezetőt, aki elsősorban szakmai, művészeti területen irányít. Néhol megkülönböz­tetik a művészeti vezetőt a menedzsertől, ha utóbbi feladatot másvalaki látja el.

Emellett a társulatot segítheti még hang- és fénytechnikus, fénykép- vagy videódo­kumentátor és így tovább. Jellemző azonban, hogy a playback-színházak állandó résztvevői a színpadon is látható emberek, míg segítőik alkalmi közreműködők, vagy az előadások helyszínein dolgozó személyzet tagjai.

Helyszín

Playback-színházi előadást sok helyütt lehet tartani, hagyományos színházterem­ben, szórakozóhelyen, vállalati irodaépületben, egyetemen, iskolában, óvodában, gyermekvédelmi, hajléktalanellátó, addiktológiai, pszichiátriai intézményben, temp­lomban, börtönben, lakásban, de akár utcán is. A helyszín megválasztása leginkább egy-egy társulat ambíciójával függ össze: kiknek a történeteit szeretné eljátszani, akik az adott színteret minél megszokottabb, természetesebb módon látogatják.

Színpad, színpadtechnika

Playback-előadáshoz ajánlott legalább 4 méter széles és 3 méter hosszú színpadot használni, annál kisebb helyen már nehezen mozognak a színészek. Az alapterület természetesen lehet ennél nagyobb, aminek nincs kifejezett határa, viszont figyelem­be kell venni, hogy a műfaj intim légkört igényel, ezért a túlzottan nagy távolságok az előadás kárára válhatnak. E szempontból érdemes kerülni az olyan helyszíneket, ahol a színpad és a nézőtér távol van egymástól, vagy a kettő között nagy a szint­különbség.

A playback-színházak általában nem használnak mikrofont vagy mikroportot, azonban a nagyobb terekben a játékmester és a mindenkori mesélő párbeszédének érthetősége miatt szükséges lehet mikrofon alkalmazása. (Hangosításra olykor a ze­nész is igényt tarthat, különösen, ha énekelni is szokott.)

Színpadi berendezés

A játékosok nemcsak a nézők­nek, hanem az oldalt ülő történetmesélőnek is játszanak, s arra figyelmeztet, hogy a játék során a színészek figyeljenek, hogy a mesélő számára folyamatosan láthatóak legyenek, s a létrehozott kompozíciót a mesélő jól érzékelhesse.

Színpadi kellékek

A playback-színház nem igényel sok kelléket. A színészeknek olyan ülőalkalmatos­ság kell, amit a játék során különböző módon fel tudnak használni, és fel is tudnak állni rá.

Alkalmasak lehetnek székek, de különféle ládák, egymásba illeszthető do­bozok is. Utóbbiak nagyon praktikusak, mert kis helyen elférnek, és akár autóban is szállíthatóak. Szükség van továbbá egy-egy székre vagy dobozra a történetmesélő­nek és a játékmesternek (konduktornak), valamint a zenésznek. A mesélő széke a játékmester és a színészek között helyezkedik el. Ezt az elhelyezést Jonathan Fox úgy indokolja, hogy amikor a játékmester a nézők soraiból valakit a mesélő szé­kébe invitál, akkor ezen elhelyezés által a mesélő átlép egy képzeletbeli vonalat, amely elválasztja a nézőket a társulattól, és így mintegy „vendégként a társulatba kerül”, aztán a folyamat végén ismét visszatér nézői szerepébe. Az ábrán látható még egy létra néhány színes kendő számára. (A létra helyett használható hagyomá­nyos ruhafogas is.) A kendőkkel a színészek hangulatokat, természeti jelenségeket, tárgyakat, öltözékeket egyaránt megjeleníthetnek. E kellékek használatában nagyon különböznek a társulatok vagy a playback-trénerek. Vannak, akik nagyon sok, gon­dosan előkészített színes anyagot használnak, és felkészüléskor külön tréningórákat szentelnek az anyagok használatának, míg mások, köztük Aviva Rosenthal2, egyál­talán nem alkalmaznak színes kendőket. (A playback-színházban más kelléket nem szoktak használni.)

Ruházat

Gyakran látható, hogy egy-egy playback-társulat tagjai azonos színű ruhát vagy azo­nos pólót (például fekete pólót, diszkrét társulati logóval díszítve) viselnek, jelezve a csoport adott helyzetben érvényesülő befogadó semlegességét, a befogadásra való készségét. 

A gyógyító ember - Sorsfonó Társulat

Mások ellenben úgy vélik, jobb, ha az egyes színészek a saját maguk választotta ruhában lépnek fel, akár hangsúlyt adva a jelenlévők egyéniségének és sokszínűségének, összhangban a nézői történetekben, vagy épp a playback-előadá­sokban is valós személyes és személyközi kapcsolati sokszínűséggel.

Egy előadás

A playback-előadásoknak egyfelől nincs forgatókönyvük, hiszen sosem tudjuk előre, hogy az aznapi nézők közül ki és mit fog mesélni, másfelől viszont ismert a szerke­zetük. Most megpróbálunk egy olyan előadást modellezni, amelyik jellemző a ma­gyarországi társulatok fellépéseire. Később ezt néhány olyan technikai lehetőséggel egészítjük ki, amelyeket a honi társulatok ritkábban alkalmaznak, de éppúgy tanul­hatók és játszhatók. Lássunk tehát először egy szokásos előadásmenetet, 90 perc játékidővel számolva!

Játékmenet

1. A társulat színpadra lép, elhelyezkednek az 1. ábrán bemutatott színpad­térben. (A hely elfoglalása a nézők beengedése előtt történik, akik így már az induló színpadképpel találkoznak. Egyes helyszíneken, ahol nincs kü­lön előtér, így a vendégek már kezdés előtt a nézőtéren foglalnak helyet, a társulat tagjai egyszerre bevonulhatnak. Ilyenkor a játékmester vagy egy konferanszié bejelentheti őket.)

2. A játékmester köszönti a nézőket, valamint – a közönség összetételétől is függően – néhány szóban elmondja, milyen fajta színházi előadás követke­zik, mi lesz a játék menete. (Ekkor nem az 1. ábrán látható helyén ül, hanem állva üdvözöl mindenkit, ahogy később is, az ülve folytatott párbeszédes helyzeteken kívül, állva tartja szóval a közönséget.) A játékmester invoká­ciója, azaz a néző ünnepélyes meghívása az előadásban való részvételre.

3. A játékmester az előadás elején rövid és személyes hangulatok, benyo­mások, érzések megfogalmazására kéri a nézőket, amelyeket a színészek rövid rögtönzéses képekben adnak vissza. Ez a szakasz megfelelően de­monstrálja a playback-színház működését, egyben segít a nézők „felmele­gítésében” és bevonásában.

4. A játékmester bemutatja a közreműködőket. Ekkor a székeken ülő szerep­lők egyenként felállnak, maguk is köszöntik a nézőket, olykor a személyes állapotukról is szólva (Hogy vagyok itt és most?).

5. Ezen a ponton a játékmester arra kéri a nézőket, hogy a nézőtéren alkos­sanak párokat, forduljanak egy – lehetőleg – számukra előzőleg ismeretlen másik emberhez, akivel 6-8 percben kölcsönösen osszanak meg egy-egy személyes történetet.

6. Az idő leteltével a játékmester „bemutatja” a történetmesélő székét, és felkéri a nézőket: aki kedvet érez egy saját történet megosztására, foglalja el ezt a helyet. Itt a játékmester is leül, a „bejelentkezett” mesélővel interjút készít az általa elmondani kívánt történetről, majd a társulatot a hallottak eljátszására kéri. (A történetek leját­szását az alábbiakban részletesen ismertetjük.)

Szóképek - Élményszínház

7. Egy átlagos terjedelmű, mintegy másfél órás előadáson belül 3-5 hosszabb történet eljátszására nyílik lehetőség. A nagyobb számú történetjátszás fo­lyamatában, ha indokolt, a harmadik történet után a játékmester érdeklőd­het például a látottakkal kapcsolatos ambivalens érzések iránt, s ha ilyen felmerül, akkor a hosszabb lejátszások közé egy rövidebb képet (a párok/ambivalencia nevű technikával) beilleszthet. 

8. Az előadás vége felé járva a játékmester összefoglalja az estet, majd a szereplők az eddig elhangzott valamennyi – rövidebb és hosszabb – nézői hangulatból, érzésből, történetből idézve egy rövid képbe, úgynevezett tab­lóba sűrítve adnak összefoglalót.

9. Végül a játékmester, a színészek és a zenész közösen meghajol, fogadva a tapsot.

Megjelenítési technikák

A playback-színház improvizációs műfaj, de a kezdetek óta használnak néhány olyan formát, technikát, amelyek keretezik a játékot. A Jonathan Fox vezette első playback-társulat előbb kialakította a maga formáit, amelyeket azután továbbfejlesztett, újakat alkotott hozzá, míg egyeseket elhagyott. A formák a tanítás, továbbadás során ismét változtak, alakultak, majd a későbbi társulatok is újításokat vezettek be, s lényegében e láncolatból egy szüntelen, máig tartó fejlődési folyamat bontakozott ki.

Vannak társulatok, amelyek számára elegendő néhány playback-technika, és nem törekednek újabb és újabb technikák, formák megtanulására, kialakítására. (Például a Cymbeline Bühler  által vezetett nemzetközi playback-tréner csapat csak kétfajta rövid technikát és egy történetlejátszó technikát tanított meg Srí Lankán, ahol a résztvevők színes előadásokat, és négy megalakult társulat részvételével egy mély, intenzív nem­zeti találkozót tudtak tartani ezek felhasználásával.) Más társulatok sok új formával kísérleteznek, míg megtalálják a számukra legmegfelelőbb, rájuk jellemző technikákat.

A technikák típusai

A playback-technikákat rövid, illetve a történetek megjelenítését szolgáló hosszú technikákra osztjuk.

A rövid technikákat az előadás bevezető részében használjuk. Az előadás elején a színészek a nézőtérrel szemben állnak. A játékmester hangulatokat, érzéseket kér a nézőktől. Ezek megjelenítésére használhatók a rövid technikák, melyek lehetnek nem narratív és narratív típusúak. A nem narratív technikák egyetlen érzést jeleníte­nek meg, míg a narratív technikák több érzés, érzéssor lejátszását teszik lehetővé, és az előadás második részében történetek megjelenítésére is alkalmasak.