Búcsú

Egyesületünk szeretett, nagyrabecsült tagját Hocz Györgyöt - a mi Gyurinkat - november 9-én kedden 13 órakor helyezzük örök nyugalomra a Telegerendási Köztemetőben.

Gyászhír

Búcsú Hocz György Lélekkertésztől

A természet és a lélek kertésze volt. Szerette a csendet, a természetet. Érzékeny volt a növények bajára, bánatára, szívből gyógyította őket. Béke és nyugalom volt benne, amikor a természet közelében lehetett.

Mélyen érezte és érzékelte az emberi lélek finom rezdüléseit, őszintén tudott a lelki problémával küzdő embertársai felé fordulni. Játszott és játszottunk vele playback színpadán, ahol a lényeget mondva, alázattal, a másikra figyelve, eredetien adta vissza mások legbelső mély érzéseit. 

Ő volt a lélekkertész, aki mindig tiszta szívvel, érdek nélkül szeretett, nyitottan és segítőkészen. A kérés esetén soha nemet mondani nem tudó.

Érzelmileg sokat töltődött a művészet világából, különösen a színház és film állt hozzá közel. Szenvedélyessége, érzékenysége, lelki finomsága tette alkalmassá nagyszerű társnak, igaz barátnak, jó kollegának. JÓ EMBER volt így csupa nagybetűvel. Értéket teremtett és közvetített egyfolytában.

Mindenszentek hajnala óta a Lélekkertész hite szerint mostmár az égiek kertjében folytatja földi életét, hatalmas űrt hagyva maga után földi szeretteiben.

"Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."
(Mary Elizabeth Frye)

A Sorsfonó Társulat nevében:
Galambosné Varjú Blanka társulatvezető